2014. augusztus 14., csütörtök

Társszereksztő

Sziasztok !
A nevem Emily és én vagyok a blog új társszerkije.
Mostantól az én történeteim/novelláim is olvashatók lesznek a blogon.
Arra gondoltam hogy majd elkezdek egy történetet és szeretném ha ti választanátok ki hogy mi legyen a címe.Edig arra jutotam benne , a történet középpontjában egy kamaszlány fog álni aki nem éppen a legnépszerűbb lány a suliban . De ha leveszi a szemüvegét akkor látható is a kis szeplős arca amely felett hosszú vörös haja terül el egészen a derekáig.Ő személyszerint mindig is tagadta , hogy szép és folyton viszafogotan öltözött.Míg egy nap éppen egyedül jött haza a tánc órájáról . Azóta az este óta már sosem volt az aki annaki idelyén volt.(a történetet az éjsötét árnyék könyv illetve film ikhlete)



Szavazz !
   Mi legyen a történet címe ?

1.When the night falls (Mikor leszáll az éj)

2. The mandatory blood ( a vér kötelez)

3. Colinsport legends ( Colinsport legendái)

2014. augusztus 6., szerda

A vadász és az ember meséje

"És íme a legelső novella, ami megjelent ezen az oldalon! :) Katherine."

Az az áldozat, aki elhiszi, hogy minden lépését előre kiszámították, nemcsak megbénul, hanem ismeretközlőbbé is válik. - Mark Lawrence

 A lány csak futott és futott egy olyan vadász elöl, akitől eddig még senki sem menekült el. Nem volt semmi esélye ezt ő is tudta, de nem volt képes feladni a harcot. Küzdött az életéért. A lány oldala szúrt, a lábai fájtak az apró kis sebektől, amit a bokrok apró ágai okoztak, de nem állhatott meg. Még nem, amikor már közel a cél. Szinte már látja lelki szemei előtt. 
 A vadász elgondolkodott, vajon hogy juthatott el odáig. Talán ő túl engedékeny volt? Talán mikor nem figyelt a lány felfedezte a rejtek utakat, amiket eddig csak ő ismert? Nem tudhatta pontosan, hiszen még csak a lány fejébe sem látott. Sajnos ő nem örökölte azt a képességet, ami a családjában már évszázadok vagy talán évezredek óta öröklődött. Ez nem volt más, mint a gondolatolvasás. Viszont kitűnő érzéke segített áldozatai felkutatásában, ahogyan ez most is történ. Megtalálta a lányt és játszadozott vele, amíg ki nem fárasztotta. Szinte már sajnálta a szegény kis vöröskét. 
 Violett nem tudott hova menekülni. A vadász útját állta és nem engedte kilépni a körből hiába is próbált kitörni. Nem volt olyan erős, sem olyan gyors. Alig állt már a lábán és zihált is. A haja kócos volt és néhol levelek lapultak meg benne. Beletörődve sorsába letérdelt és a sarkára ült. Fejét előre hajtotta. 
  -  Mért csinálod ezt? - őszinteség csengett a hangjában és félelem. 
  -  Mert élvezem! - a vadász tett egy lépést felé, majd még egyet és még egyet egészen addig, amíg már a közvetlen közelében nem volt a lánynak. - Nézz fel! - de a lány nem engedelmeskedett. Megmarkolta állkapcsát és felfelé fordította egykor gyönyörű arcát. - Sajnálom kislány, de rossz helyen voltál, rosszkor. 
  -  Csak annyit mondj meg, hogy a családomra is ez a sors vár? - a lány szeme a félelemtől kikerekedve a vadász szemébe fúródott, ami meghökkenést váltott ki a gyilkosból. Eddig az áldozatok csak saját egészségükért könyörögtek. Ez a helyzet teljesen új volt a számára. 
  -  Nem, ez csak rólad szól. - kicsit megkönnyebbült a lány, de nem volt teljesen nyugodt. Ki az, hogyha egy vadász kergeti? 
  A lány beletörődötten adta meg magát. Utoljára még megengedte magának, hogy a vadász zöld szemeibe nézzen majd várta, hogy beteljesedjen a sorsa. Nem kellett sokáig várnia. A következő pillanatban Isaac, a vadász egy díszes tőrt szúrt áldozata gyomrába.
 A lány vére végigfolyt a pengén miközben ő mindvégig a vadász szemébe nézett. Nem volt hajlandó megadni azt a vadásznak, amit akart az áldozataitól. A legutolsó pillanatig a szemében izzott a fájdalom és a küzdelem egyvelege.
 Mikor már a lányból elszállt az erő Isaac karjaiba omlott. Gyönyörűsége még a halálakor is lenyűgözte a vadászt, de nem akart több empátiát érezni, hiszen egyszer már megtanulta a leckét. Ő egy vadász volt és a vadászok köztudottan a vámpírok elszökött emberszolgáira vadásztak. 

Szöszmösz

 Aloha! Igen bátor vagy te, aki erre a blogra  tévedt! Na jó, nem annyira félelmetes, de jó volt így kezdeni ezt a kis bevezető szöveget - mert hát valamivel el kell kezdeni, nemde bár? 
 Hogy bele is vágjunk rögtön a közepébe, a tárgyra térek. Erre a blogra akarom feltölteni az agyamból előpattant rövidke történeteket, novellákat. Idővel talán még versenyeket is rendezek, de előbb induljon be a lap. Mivel még csak egymagam vagyok a planétán és a lehető legjobbat akarom kihozni magamból, már ma el fogom kezdeni a történetírást, hogy ne legyen ennyire üres a lap. 
 Ha bárkinek kedve támad jelentkezni a jelenleg 1 főből álló szerkesztőséghez, az írjon a vendégkönyvbe (név, e-mail, elérhetőség). Köszönöm ezt  a kis figyelmet: Katherine.